2017. február 28., kedd

Csokoládéhab

Csokoládéhab  
Én már nagyon várom a tavaszt!
Napsütés híján szükségem volt egy kis feltöltődős finomságra, így gyorsan készítettem egy adag csokoládéhabot, amitől a családnak is mosolyra görbült a szája.

Hozzávalók

7 dkg étcsokoládé (70% kakaótartalmú)
1 dkg vaj vagy margarin
1 dl habtejszín vagy tejszín
1 tojás

Elkészítés

A csokoládét törjük darabokra, és olvasszuk meg egy forró víz felé helyezett üveg vagy fémtálban. (Tipp: a csokoládét nem szabad közvetlenül a tűzhelyen olvasztani) Adjuk hozzá a tojás sárgáját és a vajat – keverjük el alaposan. Hagyjuk kihűlni.
Ha natúr tejszínt használunk, keverjük habosra - majd a tojásfehérjét verjük fel egy habverővel kemény (de nem szolid!) habbá ( tipp: akkor jó, amikor dombok keletkeznek és a hab elválik az edény falától).
A tojáshabot és tejszínhabot adjuk óvatosan a csokoládé masszához, közben keverjük lassan egy lapos fakanállal.
Töltsünk meg hat üvegpoharat a krémmel – tegyük be a hűtőszekrénybe minimum3 órára, de inkább egy éjszakára.

Tálalás előtt díszíthetjük kedvünkre.

Sajtos hajtvány

Élesztős tészta, de nem kell tőle megijedni, rutintalanabb konyhatündérek is megpróbálkozhatnak az elkészítésével. Íme, a szezámmagos és sós-köményes sajtos hajtovány receptje!

Hozzávalók a tésztához

1 kg liszt
kb. 6 dl tej
2 tojás sárgája
1 dl olaj
2 evőkanál só
kevés cukor
5 dkg élesztő

Hozzávalók a töltelékhez

20 dkg margarin
1 teáskanál só
1 tojás
20-25 dkg reszelt sajt (kevés füstölt sajt is mehet bele)

Az élesztőt kb. 1 dl cukros tejben felfuttatjuk. A tészta alapanyagait felfuttatott élesztővel összegyúrjuk. Lágyabb kelt tésztát készítünk, amit langyos helyen a duplájára kelesztjük. Ha megkelt a tészta, lisztezett deszkára borítjuk, kettévágjuk.
Tiszta konyharuhával letakarjuk, és elkészítjük a krémet.


A krém hozzávalóit elkeverjük. Ügyelni kell arra, hogy a margarin ne legyen túl lágy, épp csak annyira, hogy kenhető legyen. A tésztát külön-külön jó vékonyra nyújtjuk, majd megkenjük a sajtos margarinnal. Feltekerjük, mint a bejglit, majd trapézokra szeleteljük. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük a hajtoványokat, tetejüket megkenjük tojássárgájával, megszórjuk szezámmaggal, vagy sóval, köménymaggal, hagyjuk még egy fél órát kelni, majd 200 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütjük. Sajtkrém helyett tepertőkrémmel is elkészíthető.

Kukac tojáshéjból

Kukac tojáshéjból

Tavaszi virágcsokor pet kupakokból


Tavaszi virágcsokor pet kupakokból

Muffinvirágok

Muffinvirágok

Vizes mondókák

Esik az eső, süt a Nap,
Paprikajancsi mosogat.
Hát az öreg, mit csinál?
Hasra fekszik, úgy pipál.
Eltörött a pipája,
János bácsi csinálja.

Ess eső! Ess! Holnap délig ess!
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék.
Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.

Eső, eső, essél,
Buborékot vessél,
Hogy a búza nőjön,
a gyemek örüljön,
Lesz kenyér, lesz kalács,
fánkból is nagy rakás!

Eső, eső csepereg,
megáznak a gyerekek,
sáros lesz a kiscipő,
vizes lesz a főkötő

Esik eső, jaj-jaj-jaj!
mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.

Az ég a vízre ráhajol
a láthatáron valahol...
az ég a vízzel összeér,
az ég, a víz
gyöngyházfehér.

Így látom én fektemben itt
a táj elnyugvó fényeit,
miközben percem elrepül...
az ég, a tó
elszenderül.

Oly nyugodalmas most a táj,
boldog vagyok...semmi se fáj...
tükörsima a Balaton,
sellők énekét
hallgatom.

Versek a vízről


Kányádi Sándor: A tenger

Nagy ember a tenger,
nagyon nagy.
Minden gondolat
súlya, mélye,
súlyosan mélyül
hozzá mérve.

Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot
égre emelte:
izzott az óriás kerék,
szinte sisteregve
hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan
a horizontra paszította.
Aztán, mint egy nagyapó,
fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás,
ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob,
máskor fuvola.

Nyugalma is emberi,
szelíd nyugtalanság.
Bőszült ember,
hogyha felbosszantják.
Ó, mennyire ember!
Nem békül,
csak a maga szabta renddel.
A partja,
amilyennek ő akarja. -
Nem a hajókért van,
a hajók születtek érte,
s belevész, ki másképpen remélte.
 
Várnai Zseni: Balatoni alkony

Az ég a vízre ráhajol
a láthatáron valahol...
az ég a vízzel összeér,
az ég, a víz
gyöngyházfehér.

Így látom én fektemben itt
a táj elnyugvó fényeit,
miközben percem elrepül...
az ég, a tó
elszenderül.

Oly nyugodalmas most a táj,
boldog vagyok...semmi se fáj...
tükörsima a Balaton,
sellők énekét
hallgatom.

 
Lenau: Reggel a tengeren

Friss hajnal, jó szél, tűz a nap
perzselve, tündökölve:
a víz, mint ék előtt, hasad:
hogy rohanunk előre!

Zúdulnak elénk a habok,
de dühük háboroghat,
nem állítják meg a hajót,
akárhogy acsarognak:

feltartóztathatatlanul,
viszi az úti láza
s győzelmesen egyre nyomul
a zengő tengerárba,

míg a hullámpermet, arany
sugárkéz-szőtte csipke,
szivárványként és boldogan
libeg-lobog mögötte.

Ameddig látok, mindenütt
víz mozog, parttalan, tág,
a tenger: s íme, szíven üt
valami nyugtalan vágy.

Soká lesz, hogy látlak megint,
hegy s rét virága, bokra! -
S a kajütből egy gyermek int,
jó reggelt mosolyogva.

A hideg zajban, idegen
ég s fény alatt haladva
csöndes melegével milyen
öröm egy ember arca!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 
Tyutcsev: Tengerem, te

Tengerem, te, röpke hullám,
gyors szeszélyek árja, te,
ha megfutsz, ha vágyva hullsz rám:
mily élettel vagy tele!

Ha nevetve, friss tükörfény,
ringatod a kék eget,
vagy ha tombolsz, lázas örvény,
a viharzó mély felett:

énnekem halk susogásod
éppúgy édes szerelem,
ahogy - szórhat ajkad átkot! -
haragod sem idegen.

Csak azt kérem, légy nyugodt bár
vagy kavarjon szörnyű vágy,
azt, hogy amit elraboltál,
óvja azúr-éjszakád!

Mert amit hullámaidba
dobtam, nem kincs, nem gyűrű,
nem gyémánt volt, drága-ritka
násfa, régi s gyönyörű:

nem! - mikor az álma-gazdag
végzet perce vitt feléd,
lelkem, élő lelkem, azt, azt,
azt tettem én beléd!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 

Jammes: A zöld víz partján

A zöld víz partján ezer szöcske szökken,
mászik, vagy árva
kínban kapaszkodik, föl, föl a gyönge
répavirágra.

A langyos vízben fehér halcsapat
húz a fekete
fák alján: fény s árny az esti patak
remegő vize.

Két szarka csörren és indul, sebes
szárnyára kapva,
és leszáll, messze, egy virághímes
szénakazalra.

Három paraszt ül, lapot olvas, őrzi
teheneit,
gereblyéik nyelét rég lesikálták
érdes tenyereik.

A víz felett szúnyogok tánca száll
helyben maradva:
mind föl-le cikáz, ki-be, jobbra-balra,
s a raj csak áll.

Én meg a rétet vesszőzöm, tűnődve,
s ki tudja: miért:
és repül a pitypang pelyhe, amerre
viszi a szél.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 
Tyutcsev: Tavaszi vizek

A mezőn még fehér a hó,
de már zúgnak az új vizek,
rohannak: "Ébredj, part, hahó!"
Rohannak, hívnak, fénylenek.

Hangjuk százfele hirdeti:
"Jön a tavasz, jön a tavasz!
Mi vagyunk a hírnökei,
jön a zengő, a sugaras!"

Jön a tavasz, jön a tavasz...
És májusi napok vidám,
piros körtánca árad az
örvénylő, kék vizek után.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 
Csuka Zoltán: Szent Anna-tó

A hegyperemről láttam meg először:
a fák között sötétkék sejtelem,
tündéri tó, rejtelmesen kísért már,
gyermekkoromtól együtt jött velem.

Titokzatos dal, s benne annyi bánat
és annyi szépség, tiszta, szent öröm,
gyermekkorom János vitéze volt tán
és jött velem át sok-sok évkörön.

Döngött a föld, ahogy feléd haladtam
sok kidőlt fenyő s büszke bükkön át,
tűnt ezredévek tompa, síri hangja
verte most vissza múlt idők szavát.

A kihűlt krátert lombok koszorúzzák,
örvényes mélyén örök nyugalom,
s a körbefutó hegyek évről évre
friss éltet fakaszt a levélalom.

Tűz volt itt egykor, forró, parázsló láva?
Most végtelen csend, titkos szerelem.
Dallama fönt az égen s lenn a tóban
visszhangzik s zengőn eggyé forr velem.

 
Eduard Mörike: Folyón

Ó, reggeli, fényes folyó,
fogadj be, nézd, tusakszom,
nézd, testem is mily lángoló,
csókold a mellem, arcom!
- Csiklandva nyúl föl mellemig,
borzongva hűt, lágyan hevít
s ujjong dalol, viharzón.

Csöppekbe hull a napsugár,
aranylik és melenget,
elnyúlok a hullámra már
s hintáz, becézve lenget.
Karom kitártam boldogan,
a nyargaló víz rám rohan,
megfog, megint elenged.

Mormolsz, folyóm, jársz szerteszét.
Talán hozod a régi
időkből a csodás mesét
s el akarod mesélni?
Futsz mostan ott és mostan itt,
keresni látszol valakit,
hogy elbeszéld te néki.

Az ég, a kék, a gyermeteg,
hol a habok dalolnak,
az tükrözi a lelkedet:
hadd, hogy beléhatoljak!
Belémerülök, szállanék,
De fönn a mély, a tiszta kék
mindegyre visszatol csak.

Micsoda oly mély, mint az ég?
Csakis a szív szerelme.
Az is saját lángjában ég,
nincs módja, hogy betelne.
Emelj folyóm magasba hát!
Borzongva zúdulj rajtam át!
Itt vedd az életem te!

Hímes partodra löksz puhán
és hízelegve, kedves.
Vidd boldogságodat csupán
s hullámodon rezegtess
lágy holdat és tündér napot
s ha végre megtalálhatod,
térj vissza kútfejedhez!

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

 
Charles Baudelaire: Az ember és a tenger

Mindig szeretted a vad óceánt,
ember, te vad, vad mint a zivatar.
A tengeren vihar ekéje szánt,
és lelked is örvényes és fanyar.

Leszállsz kevély, tajtékos mélyibe
és csókolod arcát ölelkezőn,
gyakran szíved zajától futsz ide,
s felejtesz a bőgő, szilaj mezőn.

Nagy mélyetek titokzatos sötét
ember, szíved se méri fel az ón.
Tenger, ki látta kincsed özönét?
Örök titok pecsétje áll azon.

Hiába múlnak új s új századok,
ma is dühöngtök, mert a harc örök,
halálra, vérre szomjas lázadók,
őrült testvérek, szörnyű küszködők!

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

 
Apollinaire: Loreley

Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka
A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba

Pörbe idézteté s alighogy látta volt
Nagy szépsége előtt a püspök meghajolt

A szemed csupa drákakő gyönyörű Loreley
Miféle mágustól ered varázslatod felelj

Az életet meguntam a szemem átkozott
Püspök ki belenézett mind elkárhozott

A szemem lánggal csillogó nem holmi drágakővel
A lángra csak a lángra a férfibűvölővel

A lángjaidban égek gyönyörű Loreley
Megbűvöltél most téged már más ítéljen el

Püspök te nevetsz könyörögj értem inkább a Szűznek
Hogy Isten védje lelkedet adj engem át a tűznek

Kedvesem itt hagyott már elment messzire
A halált szeretem s nem vágyom semmire

Szívem úgy fáj úgy fáj már meg kell halni nékem
Magamra nézek és bele kell halnom érzem

Szívem úgy fáj úgy fáj mióta nincs velem
Hogy elment szívem is gonosz lett hirtelen

Rábízta őt a püspök úr három lovas lándzsás vitézre
Az őrült nőt e három a klsatromig kísérte

Szemed remeg bolondos Loreley menj tehát
Fekete és fehér lesz kolostori ruhád

És úgy mennek tovább az úton mind a négyen
Könyörgött nekik Loreley szeme mint csillagfény az égen

A sziklafalra hadd másszak föl lovagok
Hadd lássam egyszer még amint a kastélyom ragyog

A tükröm hadd legyen megint a folyam árja
Aztán megyek az özvegyek szüzek kolostorába

A szélben odafönt kibomló haja szállt
Loreley Loreley három lovag kiált

A Rajnán odalenn egy csónakot az ár hoz
Szeretőm benne ül meglátott hív magához

Szívem megédesül lent szeretőm suhan
Előrehajlik és a Rajnába zuhan


Mert látta a szép Loreleyt a folyó habjain
A haj mint a nap ragyog a szeme Rajna-szín

/Ford.: Vas István/

 
Szabó Lőrinc: Tenger

Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva meztelen
omlásban, mintha testtelen
hangok érkeznek süppeteg
s oly földöntúli szerelem
lelkével lüktetik tele
a levegőt, hogy a zene
megszületik a semmiben,

egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva mindig új
vágyban, mely lankadtan borul
új s új szomjakkal telített
ölelkezéseinkbe, hol
ezer mozdulat egyesül
s kielégíthetetlenül
szétválik s újra egybefoly,

egymás alatt s egymás felett
nyitódva és csukódva szent
törvény szerint, mert messze bent,
bent is kitárják testüket,
úgy ringva-úszva kívül és
belül, hogy minden tétova
mozdulatuk csók és csupa
egymáson átbújt ölelés:

hullám alatt s hullám felett
örök-sóváron a meztelen
hullámok úsznak, testtelen
gondolatok, szerelmesek,
forrón, buján, reménytelen,
hullámok végtelen sora,
boldogtalan hullámok a
szerelmes tengeren.

 
Juhász Gyula: A Tiszánál

Te még enyém vagy, és enyém maradsz.
A földemet elvették, de vizem még
- Vér és könny úszik benned s annyi emlék -
Híven kitartasz, mint gyász s panasz.

Te még enyém vagy, és velem haladsz...
A házamat elvették, drága társam
A búcsúzásban és bujdosásban,
Velem maradsz te, és magyar maradsz!

Te még enyém vagy, és testvér velem.
Az emberek oly messze, messze estek.
Az emberek ma nem minket keresnek,
Mi dúdoljunk, s haljunk meg csendesen!

 
Baranyi Ferenc: A kecskekörmök regéje

Szép és gőgős volt a királylány,
rettegték és csodálták,
Balatonparton, Tihanynak táján
őrizte mindig a nyáját.
Kecskéinek sugarat felidéző
aranyból volt a gyapja,
ám ő rideg volt, mint az ékkő
s hold hűse terült el rajta.
Nem bírta szóra sem ember, se kecske,
hallgatott éjszaka s nappal,
nem méltatott senkit feleletre -
furakodott a szavakkal.
Hullámkirályfi lelke morajlott
érte a kínteli vágytól,
egyre fülelte a partról a hangot,
bízva, hogy egyszer a lány szól.
Ám a lány ajka néma maradt,
szorosra zárta a gőgje,
a Hullámkirályfinak szíve szakadt,
bánata lassan megölte.
Haragra lobbant Hullámkirály
s fiáért bosszút állott,
vad áradatát nyögte a táj,
dúlta a parti világot.
Mélybe ragadta a nyájat a víz,
eltűnt, el a sok csudakecske,
ámde a körmüket azóta is
kiszórja a tó a fövenyre.
S a gőgteli pásztor sorsa se másabb:
magába zárta egy sziklaüreg
s szajkózza azt, amit rákiabálnak
azok, akiknek egy szót sem vetett.
Szép és gőgős volt a királylány:
nagy nyája adta a rangját,
Balatonparton, Tihanynak táján
hallani most is a hangját.

 
James Reeves: Csónakázás

Lágyan sodorta sajkánk
a folyó árama
zengve, zengve, zengve
nádas, szelíd dalát,
míg suhantunk tova:
és álló napon át
a csónakban hevertünk
ringva, ringva, ringva,
s füzek ringtak felettünk.

Este hogy lefeküdtem,
úgy tűnt csónak az ágy,
mely lágyan ringva, ringva
ringat álomba, s én
csak lebegtem tovább.
Fűzlomb borul fölém,
sírt, suttogott a csendben,
s a folyó zengve, zengve
zengett tovább a fejemben.

 
Tompa Mihály: Tornácomon

Tünődve nézek a tájon végig-végig:
Távol halmok s hegyek láncolatja kéklik,
S innen rajta zölden,
A szép Sajó völgye nyájas nyílt arcával
Tárul ki előttem.

Folydogál a Sajó, folydogál árkában,
Zaj nélkül, mint aki nem mer járni bátran,
Olyan lassú s fáradt...
Igaz, hogy már vértől s könnyhullatástól
Eleget megáradt.

Hová lett innen a vérfolt s a patkónyom,
Mely a setét idők küzdelmeiről szóljon?
Eltörlék az évek...
Hej ha a szívből is fájdalmat, emléket
Így kitörlenének!

- De tisztán süt a nap, meleg délután van.
Dologban az ember, s a rétek hosszában
Hemzseg, mint a hangya:
A dolgos nép után hosszú sorral támad
Rudas és kalangya.

Sűrű cseppekben foly arcán a veríték,
De a nehéz munkát, hogy megédesítsék:
Zengenek meleg dalok:
Feltörik a tenyér, de a szív édesen
Mulat s elandalog.

És elgondolkodom e népen, e dalon...
Mi szólal meg abban: öröm vagy fájdalom,
Húrján a kebelnek?
S látom, hogy a virágmagvak még a sírnak
Halmán is kikelnek.

Azonban este lesz, elcsendesül a dal,
Hűvös szellő támad az est homályival:
S ködpalástot öltvén,
Elvész a táj képe, a rét nyájas arca
A szép Sajó völgyén.

És akkor ha átaljön Péter vagy Pál úr,
Sokat beszélünk az élet mivoltárul...
S tárgyat keres elménk:
Borongó kedélyünk mely felderítené
S melyen megpihennénk!

Végtére elborul s nyomasztó nagy éj lesz:
A levert lélek egy sötét vágyat érez:
Nem élni! nem élni!
De egy-egy csillag gyúl a felhőkben távol:
Remélni! remélni!

 
Pálos Rozita: Ma este

ma este oly tiszta a kis Bakonyér
megmosom benne álmaimat

mennyei lassan járnak a felhők
a vén vízimalom örli a múltat
holtak hordják hátukon a lejárt időt

esőszagú szélre vágynak a fűzfák
nem látod őket
mélyen vagy bennem
mélyebben mint fecske szárnyában
az ösztön és az emlékezés
melyeket tengernyi távol se mos ki
s fészkére visszatalál

vízum nélkül
lépheted át szerelmem határát:
csak annyit monj
" messzebbről jövök önmagamnál"

 
Győry Dezső: Zöldár a Vágmentén

Az égen víz, a földön víz, kiloccsant
a nagy mindenség tán minden vize,
úgy áll a falu, mint hogyha lepottyant
volna valami tenger szélire,
csuromvizes rongy, kit gazdája messze
magától undorodva elhajít,
halálborzongás hánytorgatja egyre,
s az égre nyújtja tornyos karjait.

A malomalj, a szántók és a kertek
eltűnnek mind a lompos ár alatt,
s akik irányról annyit kerepeltek,
maguk se látják már az utakat,
tavaly még, úgy ám, munka volt a nyárra,
gátolni s verni a cövekeket,
de az ifjúság fittyet hányt a gátra,
csak hűsölt rajta és szeretkezett.

Nézd csak, bár ráfér száz csillagvilág is,
tükörtérképén kész halál a szél,
s így jár minden nép és minden irány is,
ha ifjúsága mindig csak beszél,
s nem kap kapát, ha gátverés szaka
van, és bevárja, míg nyakán a kés:
mert mennél tovább henyél éjszaka,
annál borzasztóbb lesz az ébredés.

 
József Attila: Megfáradt ember

A földeken néhány komoly paraszt
hazafelé indul hallgatag.
Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher,
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.

A békességet szétosztja az este
meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.

 
Ölvedi László: Este a Duna-parton

Fényben fürdik a Duna-korzó,
Budapest mulat, Budapest nevet,
S a vén Lánchíd dalolni hall
Új éneket.

És zsongva jár a forró forgatag,
Észbontó vállak bársonya vakít.
Úgy érzem, hogy nem találtam
Itt valakit.

Láttam sokszor, szemébe néztem,
Lehet, mosolygott ő is keveset.
Mégis ma, hogy nem volt itten,
Oly jól esett.

Cicomás nagy vásáros bódé,
Veri a dobot a bohócsereg.
Heje-huja - és a könnyem
Mégis pereg.

Ki ad többet? Te, vagy ez, amaz?
Csengő sárarany,kegyetlen nagyúr,
Felül eddig te maradtál -
És én alul.

Szóljak? Mégse, kinek beszélnék?
Még porba nyűgöz gúny, kor, hatalom.
Fog hallani más dalt a Lánchíd
Egy szép napon.

 
Dsida Jenő: A tó tavaszi éneke

Be jó is volt,
míg jég födött:
csend jég alatt
és jég fölött,
nagy hallgatás volt
mindenütt -
Ma minden kis nesz
szíven üt.

Hó- és jégtakarta
volt a part
és engem is
nagy jég takart,
vastag, páncélos,
szürke jég,
közömbös, mint a
téli ég.

Nem bántott semmi
bántalom,
nem ártott semmi
ártalom:
A szél a jégen
elszaladt,
nem borzolt fel
a jég alatt.

A kő a jégen
fennakadt,
nem ütött meg
a jég alatt.
Áldott, kit ily
nagy csend födött,
csend jég alatt
és jég fölött.

Elment a jég,
jaj, mindenütt,
s ma minden kis zaj
szíven üt -
vagyok mezítlen
kék elem,
és testem-lelkem
védtelen.

Belémtekint
a cipruság,
borzol a szél,
szomorúság,
a nap is bennem
sistereg,
kővel dobál
a kisgyerek.

Ma minden bennem
él, mulat,
a pillanat,
a hangulat,
s akár hiszik,
vagy nem hiszik,
minden madár
belémiszik.

Fáj az eső,
a szép idő,
a surranó
szitakötő,
minden zavar
és fölkavar,
és minden csupa
zűrzavar.

Ha csillagoktól
csillogok,
vagy elbújtak
a csillagok,
egyszerre fáj már
estetájt
minden, mi sok-sok
este fájt.

Ó, emberek,
nem alhatok!
Fájdalmam a
fájdalmatok,
itt tükrözik
keresztetek,
és borzadok
és reszketek.

Hóvirág

Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi hó.

Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél, játszik,
köszönt a világ.

Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
  • Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.

Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke

Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

Szepesi Attila: Virágmondóka

Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.

Ibolya,
sűrű erdők mosolya.

Kankalin,
fény a liget árnyain.

Százszorszép,
virágozzál, százszor még!

Káldi János: Hóvirág

Itt-ott látsz még hóruhát,
S már nyílik a hóvirág.

Csoda-fehér, egyszerű,
Szárra nőtt kis csengettyű.

Szinte már a hó alól,
Szüntelen a szava szól.

Mit csilingel? Mit csörög?
Búcsúzót a tél fölött.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.

Vidor Miklós: Virághívogató

Ibolya, ibolya
vén erdőknek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nékünk a tavasz
kapuját!

Kikerícs, kikerícs,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!

Osvát Erzsébet: A megszeppent hóvirág

Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?

Szalai Borbála:

Az első hóvirág
 
  • Hallod-e, napocska!
Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nők napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tőzike,
hóvirág nem fakad …
Hallja a napocska,
leheli melegét …
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
 s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az első hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nőnapra kitárja.

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.

Osvát Erzsébet: Hóvirág

A bokrok, fák  még alszanak,
de lám, ott lenn a hó alatt
felébredt már a hóvirág,
kíváncsian kikandikált.
Miért keltél fel, kis bohó?
Még nem tűnt el a jég, a hó!
Fagyos szelek süvítenek,
parányi szirmod lám, remeg.
Sziromruhám bár lágy, fehér,
nem árt nekem se szél, se dér!
Vigyáz reám a kikelet,
Lám, űzi már a zord telet!

Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ

Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.

Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.

S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.

Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.

Osvát Erzsébet: A hóvirág már készen áll

Bársonyát
bontja
a barka.
A hóvirág is készen áll.
Hófehér
ruhája
rajta.
De hol késik a napsugár?
Jön már,
víg kedvvel
táncolva,
tavaszt ígér a virágnak.
Előbújik
az ibolya,
hisz a kópé napsugárnak.

Kis csacsik, ti!
Nem veszítek
észre:
incselkedik veletek a csalfa.
Felhők mögé
visszafut
az égre.
Nézzétek, hogy borzong már
a barka!


Georgij Ladonscsikov: Hóvirágok

Fenyőt, tuját, gallyakat
Símogat a szelíd Nap,
És az első hóvirágok
A tisztáson kibújnak,
Felemelték fejüket,
bátran kivirultak.
Olvadt hó helyébe,
Nedves Föld gyermeke,
Új tavasz virága –
Mindenki csodálja.
Szélben ringatózva
Világít fehéren,
Mintha csillag volna,
Erdő mosolyogna …
Néha esők jönnek,
Hullnak a hópelyhek,
Ám örül a világ:
Kinyílt a hóvirág.

Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.

Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:

számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.

Osvát Erzsébet: Hóvirág bimbója
 Egy kis bimbó
kibújt bátran,
széjjelnézett
a világban.
Kék ég várta,
napsugár
és zsibogó
sok madár:
rigók,
varjak,
verebek,
hancúrozó
gyerekek …
Szellő szirmát
cirógatta
és szólt:
  • Nyílj ki,
nőj meg nagyra!

2017. január 22., vasárnap

Vizuomotoros fejlesztés= ábrázolás

A gyermek számára az ábrázolás játék, amit mindig örömmel végez. Mi pedig szeretünk játszani!

Az ábrázolás érdekes témáival a gyermek figyelme fejleszthető. Élmények hatására érdeklődésük szélesedik, sikerélmények hatására ábrázolóképességük fejlődik.

Az ábrázoló tevékenység alapja a tárgyakról szerzett sokoldalú tapasztalat (tapintás, irányok, mozdulatokkal való utánzás, megfigyelés), anyagok, eszközök tulajdonságainak megismerése.

Különböző anyagok tépésével nemcsak a taktilis ingerek sokoldalú megtapasztalása a fontos, hanem az a szem-kéz koordináció és figyelem, amivel a mozdulatsort végrehajtja.

A feladatok sikeres teljesítése hozzájárul a gyermek látási, tapintási, mozgási érzékelésének összerendeződéséhez, a vizuális élmények átéléséhez. Gazdagodnak képzeteik, fejlődik képzelőerejük, kreativitásuk.



Miért jó a kutyás terápia?

A hozzánk járó gyerekeket a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság által kiállított szakvélemény alapján, sérülés specifikusan fejlesztjük.
Az értelmileg akadályozott gyermekek csoportját a sokféleség jellemzi.A nehézségek az értelem, mozgás és önellátás terén jelentkeznek. A fejlesztés akkor eredményes, ha a gyermek a saját fejlettségéhez képest a lehető legnagyobb önállóságra tesz szert.
Célunk, hogy a gyermek megtapasztalja, hogy a társas kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen az anyanyelv ismerete és használata, ezért motiváló tevékenységeken keresztül anyanyelvi élményeket szerez,
melyeket szituációba ágyazva gyakorolhat.

Az önálló tanuláshoz szükséges képességek javításának, fejlesztésének képessége a legfőbb célunk. Emellett kiemelt fontossággal bírnak: a fogyatékosságból eredő kommunikációs, kognitív, szociális hátrányok csökkentése, kompenzációja.
A pszichés funkciók (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás) fejlesztése mellett a motoros funkciók fejlesztése (nagy mozgások, finommozgások koordinációja, helytelen mozgások korrekciója, adekvát mozgások kialakítása, egyensúlyérzék), az iskolai követelményekhez kapcsolódóan az ütem- ritmusérzék fejlesztése, irányok, térirányok ismeretének fejlesztése.
Az önkiszolgálás területén a kutya gondozása, ellátási feladatainak megismerése, gyakoroltatása, amely elősegíti az egyéni felelősségvállalás érzését. Célunk az érzelmi-, akarati élet, a viselkedés, a magatartás, a cselekvés pozitív irányú befolyásolása. 


Farsangra hangolódva...

A farsang  a mulatozások, bolondozások ideje. Sokat táncolunk, énekelünk az oviban is ebben az időszakban. Megtanuljuk az egyszerűbb tánclépéseket, amelyeknek az utánzásához nem kis odafigyelésre van szükség.  Készülődünk a farsangi bálra, van aki titokban tartja, más örömmel újságolja el, hogy milyen jelmezbe fog bújni. Álarcokat, maszkokat készítünk, amelyeket játékidőben is szívesen felhúznak a gyerekek. 
Mi boszorkánylépcsőt készítettünk dekorációnak, amely egyrészt a finommotorikájukat, a szem-kéz koordinációjukat és a kreativitásukat is fejlesztette.






Versek farsangra!

Osváth Erzsébet: Sül a fánk



Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik, nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet 
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang
gyerekek.






Drégely László: Farsangi bál
A zenészek muzsikálnak,
fürge lábak táncot járnak.
Járja Sára, meg a párja,
víg a kedvük itt a bálba'.
Táncol a bohóc, huszár, medve,
Sanyi manó, Mek-mek kecske,
Mazsola is vígan járja,
Böbe baba lett a párja.
Sürög-forog a sok népség,
reggelig tart a vendégség.







 


Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!



Jengára fel!

Gondolom mindenki számára ismerős ez a játék, de hiszem, hogy mindenképpen szót kell ejtenünk róla, már csak azért is, mert fejlesztési lehetőségek tárházát nyújtja.
 A Jenga egy ügyességi társasjáték, amit akárhányan játszhatunk, mégsem unalmas, hiszen mindenki feszült figyelemmel várja, hogy vajon mikor fog összedőlni a torony.

A társas rendkívül egyszerű összetevőkből áll, csupán 54 fahasáb alkotja a Jengát. Ezen kívül mindössze végtelen nyugalomra, sziklaerős kézre és óriási figyelemre van szükség. A játék elején ezeket a hasábokat hármasával építjük egymásra , így 18 emeletet kapunk. A játék lényege, hogy minél magasabbra építsük a tornyot, úgy, hogy az ne dőljön össze. A játékosok egyesével egy-egy hasábot húznak ki az épületből, majd azt a torony tetejére helyezik. Ez a társas tényeg nagyon egyszerű, azonban van egy pár szabály, amihez tartanunk kell magunkat. Legfőbb szabály, hogy csak egy kézzel lehet hozzányúlni hasábokhoz, tehát érdemes az ügyesebbik kezünket használni. További megkötést jelent, hogy nem építkezhetünk csak úgy kedvünkre, vagyis mindig fel kell tölteni a teljes sort, hogy tovább haladhassunk. Tehát mindhárom helyet ki kell használni a torony tetején. És az utolsó szabály pedig az, hogy csak olyan sorból húzhatunk ki hasábot, ami fölött teljes sor van, azaz nem vehetünk ki olyan elemet, ami fölött csak egy vagy két fahasáb van.
A játéknak nincs nyertese, csak vesztese van, méghozzá az, akinél összedől a torony. 



Számolni jó!

A számfogalom fejlesztése

(Általános) fejlesztendő területek:
  • Tájékozódás saját testen, térben, síkban és időben.
  • Vizuális észlelés fejlesztése.
  • Figyelem és emlékezet fejlesztése.
  • Gondolkodás fejlesztése.
  • Auditív észlelés fejlesztése.
  • Szerialitás fejlesztése.
  • Beszéd és nyelv fejlesztése.
  • Mozgás-beszéd-ritmus koordináció.
Elemi számolási készség fejlesztésének meghatározó elemei:
  • Sok, kevés, semmi fogalma.
  • Növekszik, csökken.
  • Számlálás növekvő és csökkenő sorban.
  • Tő- és sorszámnevek.
  • Megszámlálás.
  • Mennyiség egyeztetése számnévvel, mennyiséggel.
  • Mennyiségi relációk alkotása.
  • Egyenlőség, egyenlőtlenség.
  • Alapvető matematikai szimbólumok értelmezése.
  • A számkép fogalma.
Természetes szám esetében
  • Viszonyítás nélküli fogalmak: nagy, kicsi, hosszú….
  • Összehasonlítás: vizuális észleléssel, emlékezetből, becslésre.
  • Összemérés: feltétele, hogy térben és időben együtt legyenek a mennyiségek. Itt alakul ki az ugyanannyi és az ugyanakkora fogalma.
  • Mérés: adott egységhez viszonyítva megállapítjuk a mennyiség mérőszámát.
Halmazok esetében
  • Tulajdonságok szerint halmazok képzése.
  • Halmazok összehasonlítása, azonosságok, különbségek megállapítása.
  • Hozzárendeléssel különböző halmazok elemeinek párosítása egy másik halmaz elemeihez, a megfeleltetések gyakorlása.
  • Állandóság felismerése a téri elrendezés ellenére.
  • Osztályozás: azonos elemszámú halmazok kialakítása különböző tárgyakkal, a megfelelő számjegyek hozzárendelése.
  • Sorozatképzések: különböző elemszámok és halmazok sorba rendezése, növekvő és csökkenő sorok alkotása.




Taktilis fejlesztés jelentősége

Az észlelés az idegrendszerhez kötött folyamat, mely az érzékelésen keresztül valósul meg. A külvilág ingereit az érzékszerveink segítségével érzékeljük, ezek az ingerek ekkor még fizikai ingerek, ám amikor az érzékszervek továbbítják az idegrendszer felé, átalakulnak kémiai ingerekké, ingerületté. Ezzel az ingerrel kezd el dolgozni az agyunk.Az idegrendszer megfelelő részében megkezdődik az inger feldolgozása.

A taktilis észlelés a bőrünkkel történő tapasztalatszerzést jelenti. Idetartozik az érintés, nyomás, fájdalom, hőmérséklet észlelése. Ez a legősibb észlelési készségünk, hiszen az anyaméhen belül folyamatosan körülöleli a magzatot a kellemes, langyos közeg, a magzatvíz, folyamatosan impulzusokat juttatva így a bőrünkről a kialakuló és fejlődő idegrendszernek. A saját test észleléséhez járul hozzá mindez.

A születés után is fontos szerepet tölt be, mindannyian tudjuk, hogy a csecsemő mindent megérint, kezébe vesz, sőt olyannyira a tapintás útján ismerkedik a világgal, hogy még a szájába is veszi a tárgyakat, hogy szájtéren belül is információkat gyűjtsön róluk, ezáltal a környező világról.
Minél több tapasztalatra tehet szert gyermekünk tapintás útján, annál több információja lesz a saját testéről is. Íly módon alakul ki a kép gyermekünkben arról, hogy valójában ő meddig is tart a külvilágban, mik a testhatárai. Ez egy nagyon fontos tudás, ugyanis  csak akkor tudjuk felmérni a környezetünk, a külvilág dolgainak távolságát testünkhöz képest ha saját testünkről megfelelő képünk alakult ki. Ez a tudás a feltétele annak, hogy ha valamit el szeretnénk érni, azt el is érjük, illetve ha valamit ki akarunk kerülni akkor azt kikerüljük. Azonban egy taktilis inger nem pusztán a tapintásos tapasztalatok tárházát bővíti ki, és nem csupán a szilárd testtudat kialakulását eredményezi. Előrelendíti valamennyi érzékelési terület fejlődését. Azok a játékok, melyekben előkerül a tapintás, illetve más érzékelési területek, mély nyomot hagynak az idegrendszerben, és hatékonyabb tanulási folyamatokat indítanak el.





Vicces és közben fejlesztő hatású ajak-nyelv és légzőgyakorlatok

A kommunikáció fejlesztéséhez elengedhetetlen az ajak-nyelvgyakorlatok és a légzőgyakorlatok napi gyakoroltatása. Ezt változatos módon, kreatívan ki tudjuk találni, de ötletelhetünk együtt is! :)
Mi pingpong labdát fújtunk egymásnak, majd színes tollat próbáltunk elfújni szívószállal és felszívni a szívószállal.
Higgyék el, nem is olyan egyszerű feladat! :)




Maszkok, álarcok, farsangolás!

A maszkok mindegyike pillanatok alatt elkészíthető. Számos variációra nyílik lehetőség a díszítés kapcsán, használjuk bátran a fantáziánkat, amelynek csak a csillagos ég szabhat határt!
Törekedjünk arra, hogy a lehető legváltozatosabb legyen az anyagválasztás (a szokatlan, egyedi alkalmazások során születnek a legpompásabb megoldások) az álarcok készítése során, ne feledjük, hogy ami másnak kacat, az nekünk kincs!
A sablonok segítségével a gyerekek könnyedén elkészíthetik az álarcokat, amelyeket saját ízlésük szerint díszíthetnek tovább. Az Itt a farsang, áll a bál e-book 35 farsangi álarcot tartalmaz méretarányos nyomtatható sablonnal.


Emily Perl Kingsley: Üdvözöljük Hollandiában!

Gyakran kérik tőlem, hogy írjam le, milyen egy fogyatékos gyermeket nevelni – hogy segítsek az egészet megértetni azokkal, akiknek soha nem volt részük benne. Hogy elképzelhessék, milyen. Hát, kérem, ilyen.
Amikor gyermeket vársz, az olyan, mintha egy mesés nyaralást terveznél  Olaszországba. Veszel egy csomó útikönyvet és mindent szépen eltervezel. A Colosseum, Michelangelo Dávidja, a gondolák Velencében... Talán olaszul is megtanulsz egy pár szót. Olyan izgalmas az egész.
Hónapokig tartó izgatott várakozás után elérkezik végre a nagy nap.  Összecsomagolod a poggyászodat és elindulsz. Pár órával később landol a repülő. A légiutas-kísérő veszi a mikrofont és bemondja: – Üdvözöljük Hollandiában!
– Hollandia? – mondod.  – Hogy értik azt, hogy Hollandia? Én Olaszországba indultam! Nekem most Olaszországban kellene lennem. Egész életemben arra vágytam, hogy Olaszországba menjek!
De változás volt a repülési tervben. Hollandiában landoltak veled, és most ott kell maradnod.
A legfontosabb, hogy tudd, nem egy szörnyű helyre vittek, egy gusztustalan, koszos helyre, ahol dögvész dúl, éhínség és betegségek. Egyszerűen ez csak egy másik hely.
Most be kell szerezned egy új útikönyvet és meg kell tanulnod egy egészen más nyelvet. Sok új emberrel is meg fogsz ismerkedni, akikkel különben soha nem találkoztál volna.
Ez csak egy másik hely. Lassabb az élet, mint Olaszországban, és kevésbé fényes. De amikor már egy ideje ott vagy, összeszeded magad, körülnézel, és észreveszed, hogy Hollandiában szélmalmok vannak, tulipánok, és még Rembrandtok is.
De mindenki, akit ismersz, éppen Olaszországba megy, vagy Olaszországból jön, és mindannyian arról ömlengenek, hogy milyen jól érezték magukat. És te életed végéig azt fogod mondani: „Igen, úgy volt, hogy én is oda megyek. Az én tervem is az volt”.
A fájdalom soha nem fog teljesen elmúlni, mert az álom elvesztése örök hiány marad.
De ha egész életedben amiatt gyászolsz, hogy nem jutottál el Olaszországba, talán soha nem fogod tudni élvezni azt a sok szép, különleges dolgot Hollandiában.
Emily Perl Kingsley amerikai író, forgatókönyvíró és aktivista. Több mint húsz gyerekkönyv szerzője. Negyvennégy éve vesz részt a Sesame Street című amerikai gyerekprogram készítésében. Munkásságáért 17 televíziós Emmy-díjat nyert, és kitüntetést kapott az Egészségügyi Minisztériumtól azért a kiemelkedő munkáért, amit a fogyatékos emberek televíziós ábrázolása során végzett. Jason nevű kisfia 1974-ben született és Down-szindrómás. Az Üdvözöljük Hollandiában című esszét 1987-ben írta.

Mire jó a nemezelés?

A nemezelés technikáinak alkalmazásával javul a gyermek kézügyessége, kialakulnak a célzott kézmozgások, fejlődik a kéz izomereje, és az ujjak tapintás érzete, fejlődik a szem-kéz koordináció. A tevékenységvégzés során harmonizálódik a gyermek személyisége, fejlődik testsémája, kialakul a pozitív énképe, munkafegyelme.


Kezdetekben a technika célja a bazális stimulációs elemein alapuló érzékelési és észlelési területek fejlesztése. 
Rendszeres alkalmazásával fejlődik a tapintásos észlelés és a finommotorika, amely segíti a biztos eszközhasználat kialakítását és elősegíti a ceruzafogást. 

Tágabb értelemben vett célja, hogy a gyermekek minél reálisabb képet kapjanak testükről, illetve a tevékenység során felkeltődjön ábrázolási kedvük, fejlődjön a figyelmük, a kitartásuk időtartama pedig fokozatosan növekedjen. 












Kiemelten fejleszti a vizuális észlelést, a kreativitást, az alkotó készséget , a taktilis ismeretszerzést. 




















Az új produktum létrehozása, az alkotás öröme növeli az önbizalmat, fejleszti a gyermek
személyes kompetenciáit, énképét, munkafegyelmét, harmonizálja személyiségét.
A munkavégzés folyamata fejleszti a szociális kompetenciákat (együttműködés kooperatív készség).





















Egyéni fejlesztés

A differenciálással, az egyéni fejlesztéssel az a célunk, hogy elősegítsük az egyes gyermekek sikeres tanulását, felzárkóztatását, vagy éppen a tehetséggondozását. 
Mivel mindegy gyermeknek mások és mások tanulási szükségletei és a már meglévő tapasztalatai, ezért a gyermek tanulási folyamatát úgy segítjük elő, hogy azt az egyes gyermekek egyéni szükségleteihez igazítjuk.











Taktilis érzékelés-észlelést fejlesztő eszközökkel stimuláljuk a gyermekeket.









 


A számolási készség fejlesztését egyeztetéssel, a különböző anyagból készült számkártyák letapogatásával, a megfigyelőkészség, vizuális figyelem koncentrálásával is erősíthetjük.










 Hogyan is számolunk? Mutatjuk a kezünkön. Egyeztetjük a kézállásunkat a képpel, ezáltal már fejlődik a vizuális figyelem. Számoljuk meg, hány ujjunk van nyitva?  Mutassunk ugyanannyit! Rakjunk hozzá számképet, korongot és különböző tapintású számkártyát. Ugye rögtön milyen sok oldalról tudtuk megközelíteni ugyanazt a feladatot?


















Merjük bátran elengedni a  fantáziánkat!
Játszani jó! :)