Mozgásfejlődés ellen való vétkek

Ezek a leggyakrabban tudatlanságból, teljesítménykényszerből elkövetett hibák a csecsemő mozgásfejlődése szempontjából:

1. 1. Sokan a csecsemőt egész nap kiságyban, mózeskosárban, pihenőszékben … tartják, a “baba nem tud még semmit a fekvésen kívül”, “viszem mindenhova magammal” felkiáltással. Ezzel csak a mozgásfejlődését hátráltatjuk, rengeteget kell gyakorolnia, tornásznia a babának, erősíteni az izmait. Már egy hónaposan oldalra fordulhat, vannak akik már 2 hónaposan átfordulnak hasról hanyatt. Adjuk meg a lehetőséget neki tegyük járókába, játszószőnyegre amikor ébren van. Itt jegyzem meg, hogy vannak anyák, akik állandóan úton vannak, hisz a csecsemővel “mindenhova lehet menni”, figyeljünk azért gyermekünk igényére is.
2. Mivel a légzésfigyelők reklám kampánya igazán hatékony, a bölcsőhalál napi félelmet jelent a kismamáknak. Mindenki kívülről fújja, hogy hanyatt kell altatni a babát az ajánlás szerint. (Az igazság az, hogy vannak babák, akik nem hajlandóak csak hason aludni. Erről majd a későbbiek folyamán írok) Igen ám, de sok anyuka elfelejti hasra fordítani a babát, ha ébren van.  Sok állandóan hanyatt fektetett babára jellemző, hogy a kúszás kimarad, és előbb állnak fel. Tegyük sokat hasra a babát, dolgozzon sokat. Guruljon, kússzon, adjuk meg neki a lehetőséget, hogy gyakorolhassa, megtanulhassa ezeket a mozgásokat.
3. Sokan szeretik ültetni a babát már akkor, amikor még magától nem is tud felülni. A mozgásfejlődés szempontjából nem az az érdekes, hogy mikortól tud ülni a baba, hanem hogy mikor tud felülni magától. Ne ültessük, bár nagyon élvezik a babák. Lehet alkalomadtán fel-felhúzni őket, kis hasizomerősítés, játék gyanánt. De mindenképpen hagyjuk, hogy ő maga üljön fel. Miért akarnánk görbe hátú kisbabát? Ne feledjük, ha már várható, hogy hamarosan felül a baba, mindenképp egy szinttel lejjebb kell engedni a kiságy matracszintjét, de akár a legalsó szintre is tehetjük, mert vannak babák akik ezután már fel is húzzák magukat állásba. Nem tudhatjuk előre, hogy a gyermekünk 6 vagy 11 hónaposan fog felállni.
4. Ha már áll a baba, sokan elkezdik sétáltatni. Roppant mód élvezi, talán még követeli is. De jó ha tudjuk, ezzel nem a baba javát szolgáljuk. Ráérünk akkor kézen fogni és kicsit sétáltatni, amikor már nagyon ügyesen jár hónapok óta kapaszkodva és úgy érezzük csak egy kis bíztatásra van szüksége az első lépés megtételéhez. A másik nagy baba ellen való vétek a bébikomp, vagy egyéb járást segítő játék. Soha ne vegyünk ilyesmit, nincs rá szüksége a babának, csak hátráltatja a normál mozgásfejlődését.
5. Sokan szeretik a kis cipőcskéket. Otthonra mégis legjobb egy vastag zokni. Először lábujjhegyen állnak, mennek a babák. A lábujjukkal is kapaszkodnak a földbe. Ügyesebben járnak eleinte cipő nélkül. Ráérünk cipőt venni akkor, amikor már odakint is menni akar. Arról nem beszélve, hogy a lábboltozatnak meg kell erősödnie. Vannak olyan ortopéd orvosok, akik már azonnal cipőt javasolnak, hogy minél hamarabb kialakuljon a talpon való járás. Azt javaslom, ha nem tudunk dönteni az ellentétes nézetek között, bízzuk a babára a döntést. Figyeljük meg szeret e cipőben járni, vagy inkább egy lépést sem tesz, lehúzza…stb…
6. A játszótéren hagyjuk a babát érvényesülni, hadd küzdjön. Legyünk készenlétben, segítsük ha kell. De vegyük észre, ha már nincs ránk szüksége és egyedül is fel tud mászni, le tud csúszni…stb…
7. Használjuk a józan eszünket, anyai megérzésünket, ne hagyjuk hogy a teljesítmény kényszer, vagy egyéb dolog megzavarja a fejünket. Ne siettessük, ne hátráltassuk, hanem segítsük gyermekünket, hogy kibontakoztathassa természetes tehetségét.