A taktilis észlelés a bőrünkkel történő tapasztalatszerzést jelenti. Idetartozik az érintés, nyomás, fájdalom, hőmérséklet észlelése. Ez a legősibb észlelési készségünk, hiszen az anyaméhen belül folyamatosan körülöleli a magzatot a kellemes, langyos közeg, a magzatvíz, folyamatosan impulzusokat juttatva így a bőrünkről a kialakuló és fejlődő idegrendszernek. A saját test észleléséhez járul hozzá mindez.
A születés után is fontos szerepet tölt be, mindannyian tudjuk, hogy a csecsemő mindent megérint, kezébe vesz, sőt olyannyira a tapintás útján ismerkedik a világgal, hogy még a szájába is veszi a tárgyakat, hogy szájtéren belül is információkat gyűjtsön róluk, ezáltal a környező világról.Minél több tapasztalatra tehet szert gyermekünk tapintás útján, annál több információja lesz a saját testéről is. Íly módon alakul ki a kép gyermekünkben arról, hogy valójában ő meddig is tart a külvilágban, mik a testhatárai. Ez egy nagyon fontos tudás, ugyanis csak akkor tudjuk felmérni a környezetünk, a külvilág dolgainak távolságát testünkhöz képest ha saját testünkről megfelelő képünk alakult ki. Ez a tudás a feltétele annak, hogy ha valamit el szeretnénk érni, azt el is érjük, illetve ha valamit ki akarunk kerülni akkor azt kikerüljük. Azonban egy taktilis inger nem pusztán a tapintásos tapasztalatok tárházát bővíti ki, és nem csupán a szilárd testtudat kialakulását eredményezi. Előrelendíti valamennyi érzékelési terület fejlődését. Azok a játékok, melyekben előkerül a tapintás, illetve más érzékelési területek, mély nyomot hagynak az idegrendszerben, és hatékonyabb tanulási folyamatokat indítanak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése